Beléptem az ajtón, és a legelső helyre ledobtam a táskám. Téli szünet! Végre... Elindultam föl a szobámba, amikor anya kiszólt nekem.
-Mia!!! -halottam a hangját, fura volt olyan.. rekedt.
-Igen anya? -néztem be a szobájába. -Uuuu nem nézel ki valami jól...
-Megfáztam, főznél nekem egy teát? Kérlek.
-Persze! -mondtam, azzal leszáguldottam a konyhába, és fölraktam a vizet forrni.
Amíg vártam leültem az asztalhoz. Megláttam a kottákat az asztalon, biztos anyáé... Anyukám zeneszerző, több híres, és kevésbé híres emberekkel dolgozott már. Megnéztem őket, és egyből elkezdtem dudorászni, egész jók voltak. Felforrt a víz. Visszadobtam a kottákat az asztalra. Elővettem egy teafiltert, és beletettem a bögrébe. Fölkaptam, és felvittem anya szobájába.
-Nagyon köszönöm. -mondta a megmaradt hangján. Megcsörrent a telefonja, ezzel én el is mentem a szobámba.
Megálltam az ajtóban, és végig néztem a szobámon. Mintha háborús övezetbe kerültem volna. Gondoltam, téli szünet van, hát rendet rakok a szobámban. Összeszedegedtem a földön lévő dolgokat, amikor azon kaptam magam, hogy megint azt a dalt dúdolgatom amit lent találtam.
-Mia! Idetudnál jönni egy kicsit? -na azt hiszem nem lesz egy kellemes téli szünet ez így.
-Itt vagyok. -mondtam, amikor megálltam az ajtóban.
-Most telefonált a kiadó tulajdonosa, hogy el kéne próbálni pár számot, de én nem tudok menni. Azt beszéltem meg vele, hogy talán te eltudnál menni, semmi különöset nem kéne csinálni csak a kotta szerint párszor elénekelni, gyakorolni. Megtudnád ezt tenni nekem?
-Éééééén? -nyújtottam meg a szót.
-Persze! Értesz a zenéhez, és ehhez viszont nem kell nagy munka.
-Ööö azt hiszem igen, elmegyek. Hova is?
-Emlékszel arra az épületre ahol, amikor hoztalak el a suliból meg kellett álljak? Azt hiszem szerdán.
-Ja igen persze.
-Oda kéne menni. Ott majd a portás útba igazít. Lemondtam volna, de már ott várnak.
-Rendben akkor most menjek?
-Igen, és a kottákat megtalálod az asztalon.
-Rendben. -mondtam mosolyogva, mivel már a kottákat én is felfedeztem.
Elindultam lefele.
-Még egyszer köszi! -szólt utánam anya.
Kifelé menet felkaptam a kottákat az asztalról, és kiléptem az ajtón. Az eső csepergett. London... Felkaptam a fejemre a kapucnimat, és tovább mentem.
Elgondolkoztam azon amit anya mondott: Lemondtam volna, de már ott várnak.Várnak? Ők? Tehát nem csak egy személyről lenne szó? Azt el is felejtettem megkérdezni anyától, hogy kikkel kell majd gyakorolnom.
Besétáltam a stúdió utcájába. Megálltam a stúdió nagy épülete előtt, majd beléptem a nagy ajtón. Balra mellettem már láttam a portát. Az ablakon ez állt: Ebédelni mentem.Remek. Most akkor fel kell hívnom anyát. Elővettem a telefonom, és tárcsáztam anya számát.... Remek! Kikapcsolta. Na most akkor kereshetem meg a stúdió szobát egyedül...
Elindultam felfele a lépcsőn. Amikor felértem a folyosó kétfelé ágazott. Elnéztem balra, majd egy hirtelen irány váltással jobbra akartam volna indulni, ha nem ütközök bele valakibe. Ránéztem.
-Bocsika! -mondta a barna hajú, kék szemű srác.
-Semmi! Véletlenül nem tudod, hogy hol találom meg azt a szobát, ahol helyettesítenem kellene Eva Campbelle-t?
-Eva Campbelle-t? Épp őt vártuk. Te lehetsz a lánya, igaz?
-Ööö igen. Szia! Mia Campbelle vagyok. -nyújtottam a kezem.
-Én meg Louis Tomlinson. -fogta meg a kezem. -Gyere megmutatom merre vagyunk.
-Köszi! -mondtam.
Elindultunk a nagy folyosón. Nem mentünk sokat Louis már meg is állt.
-Csak utánad. -tette ki a karját.
Beléptem a szobába, és négy további fiú nézett vissza rám. Erről nem volt szó anya...
-Sziasztok! -mondtam.
-Hello! -jött oda hozzám az egyik göndör hajú srác.
-Szia! Mia Campbelle vagyok.
Vártam de nem nagyon akarta meg mondani a nevét.
-És a tiéd? -kérdeztem végül.
-Ohh hát nem ismersz? -nagyképű? enyhén szólva...
-Nem. Úgyhogy elárulnád a neved?
-Harry Styles. -nyújtotta a kezét. -Ők pedig Zayn, Niall, Liam, és Louis-al ezek szerint már találkoztál.
-Hello! -intettem oda a többieknek. -Talán jobb lesz ha elkezdjük.
-Szigorú... -mondta a szőke hajú srác, már régóta éreztem, hogy baj van a rövid távú memóriámmal.
Végig néztem rajtuk aztán kezdett beugrani...
-Ti... ti nem az az x-factoros banda vagytok? -kérdeztem.
-Na látom leesett. -mondta a göndörke. -Mi vagyunk a One Direction.
-Tényleg... -mondtam elgondolkozva.
Aztán előszedtem a kottákat, és a legelsőt épp megfelelőnek találtam. Az volt rá írva: MomentsSzerettem az ilyen lassú szerelmes számokat.
-Oké. -mondtam. -Akkor kezdjünk a Moments-el.
A szövegrészek fel voltak osztva nevek szerint. Csak hogy én nem tudtam a nevüket megjegyezni.... Egyre emlékeztem Harry. Hogy miért? Azt hiszem ezzel a mondatával megbélyegezte magát: Ohh hát nem ismersz?Ez állt az elején: Liam. Gondoltam abból baj nem lehet, ha megkérdezem, hogy melyikük az.
-Szóval. Melyikőtök is Liam? -kérdeztem idegesen.
-Én lennék. -emelte fel tenyerét, az egyik fiú.
Barna, tökéletesen beállított haj, szép barna szemek. Minden tinilány álma. Sosem értettem őket...
-Oké te kezded.
Mosolygott egyet, majd elkezdte. Na jó el kell ismerni egész jó hangja van. Aztán Louis is elkezdte szólóját. Valamit éreztem, hogy nem így kéne. Megállítottam.
-Várjál itt valami nem jó. -mondtam neki, mire ő felhúzta a szemöldökét.
-Azt hiszem valahogy inkább így kéne:
Heart beats harder
Time escapes me
Trembling hands touch skin
It makes this harder
-Wow. Te tudsz énekelni. -hangzott a kedves szöszi szájából.
-Ööö köszi? Szóval megtudod oldani valami ilyesmire? -fordultam Louis-hoz.
-Azt hiszem. -mondta.
-Mia!!! -halottam a hangját, fura volt olyan.. rekedt.
-Igen anya? -néztem be a szobájába. -Uuuu nem nézel ki valami jól...
-Megfáztam, főznél nekem egy teát? Kérlek.
-Persze! -mondtam, azzal leszáguldottam a konyhába, és fölraktam a vizet forrni.
Amíg vártam leültem az asztalhoz. Megláttam a kottákat az asztalon, biztos anyáé... Anyukám zeneszerző, több híres, és kevésbé híres emberekkel dolgozott már. Megnéztem őket, és egyből elkezdtem dudorászni, egész jók voltak. Felforrt a víz. Visszadobtam a kottákat az asztalra. Elővettem egy teafiltert, és beletettem a bögrébe. Fölkaptam, és felvittem anya szobájába.
-Nagyon köszönöm. -mondta a megmaradt hangján. Megcsörrent a telefonja, ezzel én el is mentem a szobámba.
Megálltam az ajtóban, és végig néztem a szobámon. Mintha háborús övezetbe kerültem volna. Gondoltam, téli szünet van, hát rendet rakok a szobámban. Összeszedegedtem a földön lévő dolgokat, amikor azon kaptam magam, hogy megint azt a dalt dúdolgatom amit lent találtam.
-Mia! Idetudnál jönni egy kicsit? -na azt hiszem nem lesz egy kellemes téli szünet ez így.
-Itt vagyok. -mondtam, amikor megálltam az ajtóban.
-Most telefonált a kiadó tulajdonosa, hogy el kéne próbálni pár számot, de én nem tudok menni. Azt beszéltem meg vele, hogy talán te eltudnál menni, semmi különöset nem kéne csinálni csak a kotta szerint párszor elénekelni, gyakorolni. Megtudnád ezt tenni nekem?
-Éééééén? -nyújtottam meg a szót.
-Persze! Értesz a zenéhez, és ehhez viszont nem kell nagy munka.
-Ööö azt hiszem igen, elmegyek. Hova is?
-Emlékszel arra az épületre ahol, amikor hoztalak el a suliból meg kellett álljak? Azt hiszem szerdán.
-Ja igen persze.
-Oda kéne menni. Ott majd a portás útba igazít. Lemondtam volna, de már ott várnak.
-Rendben akkor most menjek?
-Igen, és a kottákat megtalálod az asztalon.
-Rendben. -mondtam mosolyogva, mivel már a kottákat én is felfedeztem.
Elindultam lefele.
-Még egyszer köszi! -szólt utánam anya.
Kifelé menet felkaptam a kottákat az asztalról, és kiléptem az ajtón. Az eső csepergett. London... Felkaptam a fejemre a kapucnimat, és tovább mentem.
Elgondolkoztam azon amit anya mondott: Lemondtam volna, de már ott várnak.Várnak? Ők? Tehát nem csak egy személyről lenne szó? Azt el is felejtettem megkérdezni anyától, hogy kikkel kell majd gyakorolnom.
Besétáltam a stúdió utcájába. Megálltam a stúdió nagy épülete előtt, majd beléptem a nagy ajtón. Balra mellettem már láttam a portát. Az ablakon ez állt: Ebédelni mentem.Remek. Most akkor fel kell hívnom anyát. Elővettem a telefonom, és tárcsáztam anya számát.... Remek! Kikapcsolta. Na most akkor kereshetem meg a stúdió szobát egyedül...
Elindultam felfele a lépcsőn. Amikor felértem a folyosó kétfelé ágazott. Elnéztem balra, majd egy hirtelen irány váltással jobbra akartam volna indulni, ha nem ütközök bele valakibe. Ránéztem.
-Bocsika! -mondta a barna hajú, kék szemű srác.
-Semmi! Véletlenül nem tudod, hogy hol találom meg azt a szobát, ahol helyettesítenem kellene Eva Campbelle-t?
-Eva Campbelle-t? Épp őt vártuk. Te lehetsz a lánya, igaz?
-Ööö igen. Szia! Mia Campbelle vagyok. -nyújtottam a kezem.
-Én meg Louis Tomlinson. -fogta meg a kezem. -Gyere megmutatom merre vagyunk.
-Köszi! -mondtam.
Elindultunk a nagy folyosón. Nem mentünk sokat Louis már meg is állt.
-Csak utánad. -tette ki a karját.
Beléptem a szobába, és négy további fiú nézett vissza rám. Erről nem volt szó anya...
-Sziasztok! -mondtam.
-Hello! -jött oda hozzám az egyik göndör hajú srác.
-Szia! Mia Campbelle vagyok.
Vártam de nem nagyon akarta meg mondani a nevét.
-És a tiéd? -kérdeztem végül.
-Ohh hát nem ismersz? -nagyképű? enyhén szólva...
-Nem. Úgyhogy elárulnád a neved?
-Harry Styles. -nyújtotta a kezét. -Ők pedig Zayn, Niall, Liam, és Louis-al ezek szerint már találkoztál.
-Hello! -intettem oda a többieknek. -Talán jobb lesz ha elkezdjük.
-Szigorú... -mondta a szőke hajú srác, már régóta éreztem, hogy baj van a rövid távú memóriámmal.
Végig néztem rajtuk aztán kezdett beugrani...
-Ti... ti nem az az x-factoros banda vagytok? -kérdeztem.
-Na látom leesett. -mondta a göndörke. -Mi vagyunk a One Direction.
-Tényleg... -mondtam elgondolkozva.
Aztán előszedtem a kottákat, és a legelsőt épp megfelelőnek találtam. Az volt rá írva: MomentsSzerettem az ilyen lassú szerelmes számokat.
-Oké. -mondtam. -Akkor kezdjünk a Moments-el.
A szövegrészek fel voltak osztva nevek szerint. Csak hogy én nem tudtam a nevüket megjegyezni.... Egyre emlékeztem Harry. Hogy miért? Azt hiszem ezzel a mondatával megbélyegezte magát: Ohh hát nem ismersz?Ez állt az elején: Liam. Gondoltam abból baj nem lehet, ha megkérdezem, hogy melyikük az.
-Szóval. Melyikőtök is Liam? -kérdeztem idegesen.
-Én lennék. -emelte fel tenyerét, az egyik fiú.
Barna, tökéletesen beállított haj, szép barna szemek. Minden tinilány álma. Sosem értettem őket...
-Oké te kezded.
Mosolygott egyet, majd elkezdte. Na jó el kell ismerni egész jó hangja van. Aztán Louis is elkezdte szólóját. Valamit éreztem, hogy nem így kéne. Megállítottam.
-Várjál itt valami nem jó. -mondtam neki, mire ő felhúzta a szemöldökét.
-Azt hiszem valahogy inkább így kéne:
Heart beats harder
Time escapes me
Trembling hands touch skin
It makes this harder
-Wow. Te tudsz énekelni. -hangzott a kedves szöszi szájából.
-Ööö köszi? Szóval megtudod oldani valami ilyesmire? -fordultam Louis-hoz.
-Azt hiszem. -mondta.
Elpróbáltunk összesen öt számot mikorra a kották végére értünk. Be kell ismerni egész jó fejek.
-Na mára végeztünk? -kérdezte Zayn reménykedve. Igen megtanultam a nevüket.
-Igen. Azt hiszem én megyek is. -mondtam.
-Nem akarsz velünk tartani? Épp a Nando's -ba indultunk. -kezdte Harry.
-Háát azt hiszem semmi akadálya. -próbáltam befejezni a mondatok, amikor Niall felsikított:
-Nandoooooo's - mint egy kis gyerek.
De azért jót nevettem rajta.
Beszálltunk a kocsiba ami mellesleg öt személyes volt, úgyhogy egymás hegyén hát de valahogy elfértem Liam és Zayn közé paszírozódva.
Megállt a kocsi, és Niall megint felsikított.
-Nandoooooo's!!!!
-Esetleg szereti ezt az éttermet? -kérdeztem nevetve.
-Nem kifejezés... -mondta Liam.
Bevallom egy kicsit félre ismertem őket. Végülis tök jó fejek.
Kiszálltunk a kocsiból. Beültünk az étterembe, és Niall felrendelte a fél kajárdát.
-Szóval énekelsz? -kérdezte váratlanul Liam.
-Öhmm hát igazából csak magamnak szoktam énekelni, csak úgy hobbiból.
-Pedig nagyon jó hangod van. Nem kéne kisajátítanod. -mondta. Najó nem tudom, hogy bóknak szánta -e vagy nem de nekem nem nagyon esett jól... mintha önző lennék.
-Én jól meg vagyok így is köszönöm. -mondtam a kelleténél ingerültebben.
-Nem akartalak megbántani, bocsi. -mondta majd rám emelte a szemeit.
Oké ezek a szemek... nem semmi. Kénytelenül is ott ragadt a tekintetem.
-Khm! -szólt Louis -Mehetnénk? -közben észre sem vettem, hogy ők már indulásra készek.
-Persze. -mondtam zavarban.
-Na mára végeztünk? -kérdezte Zayn reménykedve. Igen megtanultam a nevüket.
-Igen. Azt hiszem én megyek is. -mondtam.
-Nem akarsz velünk tartani? Épp a Nando's -ba indultunk. -kezdte Harry.
-Háát azt hiszem semmi akadálya. -próbáltam befejezni a mondatok, amikor Niall felsikított:
-Nandoooooo's - mint egy kis gyerek.
De azért jót nevettem rajta.
Beszálltunk a kocsiba ami mellesleg öt személyes volt, úgyhogy egymás hegyén hát de valahogy elfértem Liam és Zayn közé paszírozódva.
Megállt a kocsi, és Niall megint felsikított.
-Nandoooooo's!!!!
-Esetleg szereti ezt az éttermet? -kérdeztem nevetve.
-Nem kifejezés... -mondta Liam.
Bevallom egy kicsit félre ismertem őket. Végülis tök jó fejek.
Kiszálltunk a kocsiból. Beültünk az étterembe, és Niall felrendelte a fél kajárdát.
-Szóval énekelsz? -kérdezte váratlanul Liam.
-Öhmm hát igazából csak magamnak szoktam énekelni, csak úgy hobbiból.
-Pedig nagyon jó hangod van. Nem kéne kisajátítanod. -mondta. Najó nem tudom, hogy bóknak szánta -e vagy nem de nekem nem nagyon esett jól... mintha önző lennék.
-Én jól meg vagyok így is köszönöm. -mondtam a kelleténél ingerültebben.
-Nem akartalak megbántani, bocsi. -mondta majd rám emelte a szemeit.
Oké ezek a szemek... nem semmi. Kénytelenül is ott ragadt a tekintetem.
-Khm! -szólt Louis -Mehetnénk? -közben észre sem vettem, hogy ők már indulásra készek.
-Persze. -mondtam zavarban.
A kocsiba megint csak elfértünk valahogy.
-Hazavigyünk? -kérdezte Louis a volán mögül.
-Ha megtennéd akkor köszönöm. -mondtam. -Jaj! Várjál! Basszus! Ott hagytam a stúdióban a kulcsomat.
-Semmi probléma oda megyünk.
-Van kulcsotok?
-Van. Van amikor késő estig ott vagyunk, akkor mi zárunk. -mondta Harry.
-Hazavigyünk? -kérdezte Louis a volán mögül.
-Ha megtennéd akkor köszönöm. -mondtam. -Jaj! Várjál! Basszus! Ott hagytam a stúdióban a kulcsomat.
-Semmi probléma oda megyünk.
-Van kulcsotok?
-Van. Van amikor késő estig ott vagyunk, akkor mi zárunk. -mondta Harry.
Megállt a kocsi a stúdió előtt. Louis, Zayn, Harry, és Niall hamar kipattantak a kocsiból.
Én meg lassan kikászálódtam Liam-mal együtt. Louis-ék gyorsan nyitották az ajtót, de aztán megvárták amíg odaérek. Felmentünk az emeletre, és egyből beléptem a szobába. Csakhogy nem tudtam hova tettem.
-Liam! Légy úriember és segíts Mia-nak. -mondta Louis azzal belökte Liam-et.
-Ott van! -kiáltottam fel.
Amikor kiakartam indulni Harry-ék becsapták előttem az ajtót.
-Mit csináltok? -mentem oda. -Fiúk! Hahó! Engedjetek ki! -rángattam a kilincset, de bezárták.
Csak nevetést halottam kintről. Liam-re néztem.
-Fiúk! Ne szórakozzatok! -szólalt már meg ő is.
-Sajnálom! -mondta Louis. -Most itt maradtok. -mondta röhögve.
Ez remek! Fogtam magam és leültem a falnak támaszkodva. Liam odajött mellém.
-Na és mit csináljunk amíg ki nem engednek innen? -kérdezte.
Én meg lassan kikászálódtam Liam-mal együtt. Louis-ék gyorsan nyitották az ajtót, de aztán megvárták amíg odaérek. Felmentünk az emeletre, és egyből beléptem a szobába. Csakhogy nem tudtam hova tettem.
-Liam! Légy úriember és segíts Mia-nak. -mondta Louis azzal belökte Liam-et.
-Ott van! -kiáltottam fel.
Amikor kiakartam indulni Harry-ék becsapták előttem az ajtót.
-Mit csináltok? -mentem oda. -Fiúk! Hahó! Engedjetek ki! -rángattam a kilincset, de bezárták.
Csak nevetést halottam kintről. Liam-re néztem.
-Fiúk! Ne szórakozzatok! -szólalt már meg ő is.
-Sajnálom! -mondta Louis. -Most itt maradtok. -mondta röhögve.
Ez remek! Fogtam magam és leültem a falnak támaszkodva. Liam odajött mellém.
-Na és mit csináljunk amíg ki nem engednek innen? -kérdezte.
