Date?! 5

Jó szar lett.... bocsi mindenkinek!! a következő ígérem jobb lesz. :|

Nap megint a szemembe tűzött. Mi van mostanában Londonnal?
Kikászálódtam az ágyból, és megnéztem az időt. Fél-tizenegy. Akkor még időben vagyok. A fiúkkal 1-kor találkozunk.
Egy kicsit utánanéztem a fiúknak. Egészen meglepő dolgokat találtam róluk. De ami kissé megrémített az a rajongóik voltak. Nem nagyon szeretném, ha kitudódna, hogy én dolgozok velük. Nem szeretném ha rólam pletykálnának.
Levánszorogtam a konyhába, és kerestem a szekrényben müzlit. Kivettem a hűtőből a tejet. Beletettem mindkettőt egy tálba, és leültem az asztalhoz.
Apa jött be az ajtón.
-Jó reggelt!
-Szia. -mondtam mosolyogva.
-Ma is mész azokhoz a fiúkhoz?
-Öhhm igen. Anya hogy van?
-Éjjel lázas volt, szóval nem jól.
Ezzel a végszóval fel is ment az emeletre. Én gyorsan befejeztem és betettem a tálamat a mosogatógépbe.
Felrobogtam az emeletre, és egyből a zuhanyzó felé vettem az irányt.

Szekrényemhez érve eszembe jutott valami.
Mit akar csinálni Liam? Ezen gondolkodtam egy sort, és úgy döntöttem felveszek egy fekete farmert és egy sötétkék asszimetrikus pólót. Ez olyan átlagos utcai viselet gondoltam.

Odaértem a stúdiószobához, amikor elejtettem a kezemből a kottákat. Lehajoltam, és elkezdtem felszedegetni a papírokat.
-Kérj tőle bocsánatot! -hallottam Lou hangját.
-Mégis mit mondjak neki? -mondta Harry
-Talán azt kéne okoska, hogy megbántad amit csináltál...
-De ha egyszer nem bántam meg? Jó csaj... -röhögte el magát.
Nagyot nyeltem, felszedtem az utolsó papírt is, felálltam és elindultam a másik irányba. Nagy ajtócsapást hallottam.
-Mia? -hallottam Liam hangját.
Kelletlenül visszafordultam.
-Igen?
-Hova mész? -kérdezte összehúzott szemekkel.
-Én sehova... -hazudtam. -Csak elejtettem a kottáimat, és fölszedegettem.
Legszívesebben fejbe csaptam volna magam, mert épp most árultam el magam.
Összehúzott szemekkel nézett rám továbbra is, amit felváltott egy "átlátok rajtad" tekintet.
-Akkor jössz? -nyitotta ki az ajtót.
Azon gondolkodtam, hogy hülyének nézne ha elfutnék? Inkább fogtam magam és besétáltam az ajtón...
Most bárhol máshol lettem volna... De komolyan.
Ahogy beléptem mindenki felpattant a helyéről, és idegesen néztek rám. Én meg persze zavarba jöttem, és mérges is voltam rájuk. Úgyhogy lehajtottam a fejem, hogy ne kelljen rájuk néznem.
-Szia! -mondta Louis
-Sziasztok. -mondtam még mindig lehajtott fejjel.
Liam lehuppant az egyik kanapéba, és elkezdett a telefonján babrálni valamit.
-És Mia... miújság? -kérdezte Louis, a talpán hintázva.
-Semmi! -mondtam sértődötten, és leültem egy székre.
Elkezdtem a kottákat nézegetni. A szemem sarkából láttam, hogy Harry engem néz.
Ezt nem bírom sokáig.
-Énekeljétek el a More than this-t. -álltam föl.
-Te elmész? -kérdezte Zayn amikor meglátta, hogy nyúlok a kilincs fele.
-Egy pillanat és jövök.
Becsaptam magam mögött az ajtót. Elmentem a folyosó végére. Előkaptam a telefonom, és anya számát tárcsáztam.
-Haló? -hallottam egy beteg hangot.
A francba!
-Szia anya!
-Szia! Valami baj van?
-Hááát ami azt illeti, nem lehetne hogy.... -lépteket hallottam mögöttem.
Egy percre se lehetek egyedül?
-Bocs anya majd később felhívlak. Szia! -és le tettem a telefont.
-Hát te? -kérdezte Liam zsebre vágott kézzel.
-Éééén csak megkérdeztem anyukámtól, hogy hogy van. -próbáltam hazudni
-És....? Hogy van?
-Nem túl jól. -mondtam.
-Oh... Jobbulást neki.
-Átadom. -mondtam szinte suttogva.
-Nos akkor áll még a mai? -kérdezte
-Háát... persze.
-Oké, akkor egy kicsi változás, majd a próba után egy órával felveszlek a házatoknál jó?
-Öhhm persze. Nekem jó...
-Rendben. De akkor kéne menni próbálni nem?
-Ja de persze.
Liam mellett visszasétáltam a stúdiószobába.
-Elpróbáltuk. Persze Liam nélkül mert halaszthatatlan dolga támadt. -mondta gúnyosan Niall.
-Rendben. Akkor most még egyszer, hogy én is halljam.
-Rendben főnök! -tette kézfejét a homlokához Louis.
Elpróbáltunk még pár számot, de őszintén szólva nem húztam az időt. Minél hamarabb otthon akartam lenni. És bár sajnáltam Liam-et de nagyon nem akartam elmenni otthonról...
-Oké akkor mára végeztünk.
-Gyorsak voltunk. -jegyezte meg Louis.
Nem figyeltem rá, inkább összepakoltam a cuccaimat. Elindultam az ajtó felé majd visszafordultam.
-Sziasztok! -köszöntem.
-Szia! -mondták kórusban, majd Liam-re néztem aki csak rám mosolygott.

Csöngettek.
Lerohantam a lépcsőn, és kinyitottam az ajtót.
-Szia. -vigyorgott Liam az ajtóban.
-Jesszusom! Teljesen elfelejtettem. Pillanat szólok anyának.
-Rendben.
-Addig gyere, ülj le!
Bekísértem, és felszaladtam anyához.
Aludt. Úgyhogy hagytam neki egy cetlit.
Lementem a nappaliba Liam-ért, aki egy papírt tartott a kezében. Amikor megérkeztem felkapta a fejét.
-Hát te mit csinálsz? -szedtem ki a papírt a kezéből.
-Ezt te írtad? -mutatott a cetlire, ami a kezemben volt.
-Öhhm igen.
-Énekeld el!
-Nem! Dehogyis, úgyis csak unatkoztam, és hát szóval...
-Kérlek! -nézett rám nagy barna szemeivel.
Na jó... Ez így nem normális... Megint nem bírtam levenni a szemeim az övéiről.
-Menjünk. -suttogtam.
Liam ment ki előttem, és kinyitotta nekem az ajtót.
Beszálltam, és vártam, hogy odaérjünk. Mert meg mondom őszintén nagyon kíváncsi voltam mit tervez.

Fél órája kocsikáztunk. Nem sokat beszéltünk. Ha beszéltünk is akkor valami semleges dologról, például az időjárásról...
Liam befordult egy földútra. Hova akar menni?
Még egy ideig mentünk az úton amikor beértünk egy... erdő elé?
Liam megállt, és behúzta a kéziféket.
-Idejöttünk? -kérdeztem a fák felé mutatva.
-Nem. -nevetett. -De innentől gyalog megyünk. Remélem nem baj.
-Dehogy.
-Akkor -szállt ki a kocsiból, majd villám gyorsan átjött a felemre. -Kisasszony. -tárta ki előttem az ajtót.
-Köszi. -mondtam vigyorogva.
Elindultunk a nagy erdő felé.
A nap szépen kezdett lemenni. Bár a fáktól annyira nem láttam.
Épp kérdezni akartam (nem tudom hányadszorra) Liamtől, hogy hova megyünk, de pont akkor az erdő kinyílt, és egy kisebb tisztást találtam magunk előtt.
Kiléptünk a tisztásra, és gyönyörű látvány tárult elém. Egy majdnem kerek rétet, láttam amit gyönyörűen megvilágított a lemenő nap fénye.
-Szép ugye? -kérdezte Liam.
-Gyönyörű. -erre elmosolyodott.
-Üljünk le. -mutatott a kezében lévő pokrócra.
Nem is láttam, hogy van nála pokróc...
Leterítette a tisztás közepére a pokrócot, pont szemben a nappal, és leültünk rá.
-Na tetszik? -kérdezte, elégedett fejet vágva.
-Még szép. -vigyorogtam rá.
-Ééééés?
-Mi és? -kérdeztem értetlenül tőle.
-Hát nem jut eszedbe semmi róla?
Nem tudtam mire gondol.
-Ne viccelj! Azt hittem egyből arra fogsz gondolni. Csak én lehetek ilyen béna.
-Mi? -kérdeztem még mindig értetlenkedve.
-Azt mondtad ez hiányzik neked Magyarországról... A rét, meg a naplemente...
Minden leesett...
-Szóval ezért hoztál ide? -kérdeztem zavarban.
-Igen. -mondta lehajtott fejjel.
Könnyek szöktek a szemembe.
-Te sírsz? -kérdezte Liam kerek szemekkel.
-Igen. -szipogtam. Nem is próbáltam tagadni.
-Miért? Ha akarod elmehetünk.... vagy...
-Ez a legszebb dolog amit valaha, valaki tett értem. -bőgtem el magam.
És most tényleg így gondoltam.
Liam közelebb csúszott hozzám, és magához vont. Kezemmel körül fogtam derekát, és szegény pólóját jól összekönnyeztem.
-Butus! Emiatt igazán nem kéne sírnod.
-Tudom. -nevettem magamon. -Csak ilyen gyenge lelkű vagyok.
Elnevette magát ő is.
-Köszönöm Liam. -töröltem meg a szemem.
-Szívesen. Akkor dolog elfelejtve? -nézett le rám.
-Örökre... -mondtam. Majd kiszabadítottam magam öleléséből.
Hátra támaszkodtam a tenyereimre, és úgy néztem a naplementét.

Az este további része sok nevetéssel, és beszélgetéssel telt.
Nagyon megkedveltem Liam-et. Úgy gondoltam annyira azért megbízok benne, hogy megkérdezzek tőle egy dolgot...
-Liam... -kezdtem bele.
-Igen? -kérdezte.
-Mi volt az a beszélgetés ott a... stúdiószobában... öhhm Harry és Louis között... -elpirultam, mert tisztában voltam vele, hogy én voltam a téma.
Felkapta a fejét.
-Te azt hallottad? -kérdezte csodálkozva.
-Amikor leejtettem a kottáimat, meghallottam. Liam! Kérlek mondd el!
-Nem kell Harry-t komolyan venni! -nézett rám. -Kérlek! Jobb lesz ha úgy teszel mintha meg sem hallottad volna.
-Az nem ilyen egyszerű...
-De pont hogy ilyen egyszerű... -mosolygott rám.
Nem veszekedtem vele. De nem tudtam egyszerűen nem meg történté tenni ezt az egészet...
-Mindjárt sötét lesz. -állt fel Liam. -Ideje elindulni.
Felálltam én is. Egy kissé féltem, így botorkálni az erdőben (még arra a kicsi útra is), hogy félig már sötét van.

Már öt perce botorkáltunk az erdőben. Ott mentem szorosan Liam mögött.
Csöndesen mentünk amikor hasra estem valamiben. Jó nagyot puffantam a földön.
-Áuhh. -kiáltottam fel.
-Mia jól vagy?
-Nem éppen. -nyöszörögtem a földről.
-Hol vagy?
-Itt a földön...
-Ne mozdulj! Oda megyek.
Hallottam, hogy közeledik felém, majd belerúgott a lábamba, és ő is hasra esett.... rám!
-Áuhh. -mondtam újra.
-Úristen, bocsi. -mondta.
-Liam leszállnál rólam? -kérdeztem, de alig kaptam levegőt.
-Bocsi. -nevetett, és leült mellém. -Gyere segítek.
Elkaptam a kezét, és felrántott a földről.
-Aztán mi is jó bénák vagyunk. -nevetett
-Héé a magad nevében beszélj!!!
-Nem tudom, hogy ki esett el...
-Haha.
A szemem kezdett hozzászokni a sötéthez, így láttam hogy egyenesen a szemembe néz, és vigyorog.
Be kellett vallanom magamnak valamit: Liam Payne aki itt állt mellettem, és rám néz, egyenesen rám, és vigyorog... Jobban megkedveltem, mint gondoltam...